2013. július 5., péntek

A Monitor műhelyről


A műhely résztvevői digitális technikákkal dolgoztak. Elsősorban a filmkészítéssel, a film felépítésével, dramaturgiájával foglalkoztak és ezekkel párhuzamosan készültek a filmes anyagok. Forgatókönyv, szinoposzis, forgatási terv, interjúk, hang és képfelvételek.
Filmet és fotósorozatokat készítettek.
A „Rejtett víziók” című kiállításon, a Városligetben, a Csepel Művek területén, Pest belvárosában, a Dunaparton és az A38 hajón, belső térben és szabadban bennfentesek: budapestiek, szombathelyiek, művészek és civilek valamint bevándorlók, akik között profik és tanulni vágyók egyaránt dolgoztak. Babak Arzani, Ahmed Moradi és Behrooz Torki Iránból jöttek. Azoknak az embereknek a személyes sorsát követik filmjükben, akik a menekülttábort elhagyva próbálnak boldogulni Magyarországon. Egy afgán és egy iráni férfi a főszereplőjük. 
A film forgatása elindult és követi a szereplők által bejárt utat.
.
 


Június

Peyman táncos, Iránból érkezett Magyarországra. Először Debrecenben tanult és most Budapesten a Kortárs Tánc Főiskolán. Fontos neki, hogy meg tudja mutatni a tehetségét és konkrét tánctudását a nagyvilágnak. Szeretne szerepeket kapni és minél több szakmai helyzetben megmérettetni. Eldöntötte csapat, hogy felvételeket készít Peyman tánc portfoliojához, hogy ezzel segítsenek neki tervei megvalósításában.
.





Május

Szemző Zsófi, képzőművész ötlete, hogy tekintsünk hétköznapi környezetünkre egy órán keresztül úgy, mintha soha nem láttuk volna, mintha idegenek lennénk, mintha ismeretlen lenne minden….a csoport minden tagja számára mást és mást jelentett. Valamennyire ismerős környezetünk valóban ismeretlenné és újrafelfedezhetővé tudott válni. 
Ahmed felképezte a Kálvin teret, feldolgozta a villamost, ahogyan távolodik, ahogyan közeledik, ahogyan várunk rá és ahogyan felszállunk rá.  Zsófi egy fix pontot kijelölve várta, hogy az események szólítsák meg őt. Nem ő kereste, csak befogadta az eseményeket. Nanette készített egy fényképet, amit az alatt az egy óra alatt műalkotássá formált bevonva egy nyomdászt a projektjébe. Eszter és Kata rajzos motívumokat gyűjtöttek. Behrooz és Rita fotókban rögzítették a tapasztalataikat. Mindezt, amit apró kis szegmensekben összegyűjtöttek egy hanganyagban rögzítették… a tervük szerint ebből még egy tapasztalati térkép vagy egy blog is lehet, amelyen keresztül jól láthatóvá válik, hogy kinek mit jelent az ismerős és ismeretlenség érzése, a felfedezés, a megragadás, a dokumentálás és az emlékezés…
,


Április

Digitális rajzos és animációs elemek elkészítésével, manuális és digitális technikák közelítésével kísérleteztek azok az alkotók, akinek inkább a manuális dolgok, a szabadkézi rajz, a festés, a rajzos tervezés áll közelebb alkotói attitűdjéhez. Maria, Adhit, Phuong, Marcell, Tamás és András betűkkel, feliratokkal dolgoztak, melyeket bármilyen digitális médiaban lehet használni egy kis utómunka beavatkozás után. Tamás és Marcell a betűtervezés szakértői sok segítséget tudtak nyújtani azoknak, akik inkább szabad rajzolásban tapasztaltak.




Rövid mozgóképes etűdök készültek, melyeket egy sportoláshoz használatos kamerával rögzítettek a képzőművészeti kísérletekbe belefeledkezett alkotók. Hatalmas halszemoptikával dolgoztak, de a kamera olyan kicsi, hogy egy pohárban is elfér. Az anyagok és színek egészen közelről rögzíthetők általa mozgásban. Bárhová fel tudja szerelni az operatőr, akár a fejére, akár a lábára sétálás vagy biciklizés közben. A hagyományostól nagyon eltérő, a valóságot semennyire sem precízen visszaadó képalkotási móddal a szélben próbálkoztak… szép és talányos felvételek készültek…

A Képzőművészeti Egyetem festő műtermébe látogattunk az Epreskertbe, ahol egy kínai vendégdiák: Bxiaiwei dolgozik, tanul. A festészettel mint dokumentációval, a festői megfigyelés és rögzítés problémájával foglalatoskodtunk. Nanette és Kata szintén rendelkeznek festői gyakorlattal, a beszélgetésük hosszúra nyúlt…
Kata majdnem elkésett a Szimbiózis Fesztiválról…


Papucs és Pálcika avagy designműhely

A műhelyben, amelynek címéhez a vietnámi papucs és az evő  pálcika találkozása a tervezőasztalon adta az apropóját, csupa olyan dologgal foglalatoskodtak a résztvevők, melynek valamilyen módon a tárgyalkotáshoz, a tárgytervezéshez van köze.
Készültek „egyénített edények” sorozatgyártásban, interkulturális lámpák csapatmunkában és átalakult egy üzlethelyiség a belvárosban. Konyhatervezéssel kezdődött minden, aztán lett belőle sok tanulság egészen nyolc workshopon keresztül.

Papucs és Pálcika fotók itt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése