Fűszerillatú képeket készítettünk az első „Közös Konyha" workshopon. Pigmenteket, fűszerporokat és más finom állagú száraz színes
anyagokat használtunk. Öröm volt látni, milyen változatos módokon használta
mindenki az alkotáshoz felkínált őrleményeket. Volt, aki kollázst
készített, és eljátszott a különböző anyagok textúrájával, tömegével . Volt,
aki halmozta a porokat, akár egy homokmandalán, és volt, aki festői módon
elegyítette és kente a kötőanyagot és a színes porokat.
Csodás fotók készültek a táncoló kezekről, köszönjük Kata és többiek!
Ez a maszatolós eljárás leginkább a pasztellfestéshez
hasonlít. A pasztellkrétát rajzos módon is lehet használni, de a pasztell az a száraz eljárás, ami a festészethez a legközelebb áll. A színeket ennél a
technikánál a hordozó alapon keverjük. A következő alkalommal szeretnék egy
kicsit foglalkozni ezzel és más festészeti eljárásokkal. Arra gondoltam, hogy a
pasztellkrétát és az akvarell technikát kipróbálnánk a gyakorlatban is.
Ezúttal a szinesztézia elvén alkottunk, színekkel idéztünk
meg ízeket és más gasztronómiai és esztétikai élményeket: frisseséget, könnyedséget,
karaktert, melegséget, az ízek gazdagságát, textúrát. Kétféle értelmezése van a
szinesztézia fogalmának. Amiről itt szó van, az a metaforikus használat: egy
színélményhez hasonlítok egy íz-élményt. Ez némi tudatosságot feltételez, míg a
szinetsztézia neurológiai alapú formája önkéntelen, a kétféle érzékhez köthető élmény
automatikusan kapcsolódik össze.
Ami a témákat illeti. Van már egy klassz fogalom-gyűjteményünk
valamilyen rendben és színekhez kapcsolva. Ezt együtt alakíthatjuk majd tovább.
Közben persze forralom a további terveket, és nagyon szeretném tudni azt is, hogy
ti melyik témával foglalkoznátok mélyebben, merrefelé kanyarodnátok szívesen a
továbbiakban.
Ami számomra leginkább kiemelkedett a sok érintett téma
közül: a kék mint a frisseség, mint a fűszeres karakter és mint a toxikus vagy
szép de semmiképp sem ehető; a szép és kívánatos de mesterséges ételek, műanyag
ízek; az égett és a grillezett fekete és szürke és más ellentmondások; a szép
és az esztétikailag értékelhető csúnya, például egy tökéletes kompozíció, ami
taszító.
Ha pedig szeretnétek hozni valamit a következő alkalomra,
két dologra gondoltam. Ha vannak a saját anyanyelvetekben (/-nyelvünkben) olyan
metaforikus kifejezések, amelyek valamilyen színnel fejeznek ki egy íz-élményt,
gyűjtsetek ilyeneket. Nekem most csak az angol „red hot” jut eszembe példaként.
És jöhetnek érdekes példák olyan színekre is, amelyeknek a hétköznapi neve
valamilyen ételre utal (padlizsán, lazac).
Másrészt pedig nagyon kíváncsi lennék arra, hogy ha egy más országbelinek megtanítanál egy receptet a saját konyhai repertoárodból, melyik lenne az az étel, és miért. Ami a legtöbbet mond el rólad, vagy valamiért fontos. Jöhetnek sztereotip, tradicionális példák, családi receptek, saját kreációk.
Másrészt pedig nagyon kíváncsi lennék arra, hogy ha egy más országbelinek megtanítanál egy receptet a saját konyhai repertoárodból, melyik lenne az az étel, és miért. Ami a legtöbbet mond el rólad, vagy valamiért fontos. Jöhetnek sztereotip, tradicionális példák, családi receptek, saját kreációk.
Figyeljétek a honlapot, fokozatosan kerülnek majd fel oda is
részletesebb tartalmak! ---Rita
We created spicy smelling pictures at the first „Common
Kitchen” workshop. We used dry pigments, powdered spices and other dry fine
grained materials. It was a pleasure to see how many ways everyone used these
materials. Some took advantage of their textures and material qualities to
create collages. Some cast and heaped the powder on paper like in a sand mandala,
and some mixed and spread the colorful powders and the glue in a painterly way.
We have some gorgeous pictures of the dancing hands, thank you Kata and all of you!
This smudging process is most like pastel painting. While pastels
can be used in a graphic manner, this is the dry procedure that is closest to
painting. Colors are mixed after being applied to the base in this technique. Next
time I would like to give some room to this technique and other painting
methods. I thought we might try pastels and watercolors in practice.
This time we created with the synesthetic principle – that is,
we used colors to evoke gastronomical experiences: freshness, lightness,
character, warmth, the richness of spices, textures. The concept of synesthesia
is used in two different ways. What we are dealing with here is the
metaphorical use: we compare a taste experience to a color experience. This requires
some level of consciousness, while in the neurological form of synesthesia the
two modalities connect automatically.
As regards the themes, we already have a rich collection of concepts in some kind of
order, linked to colors. Now we can go on to shape this order together.
Meanwhile, more plans are boiling of course, and I would also like you to join
in and let me know which line you would like to elaborate more.
These are my picks from the themes we touched on: blue as
the color of freshness, of spicy and of the beautiful inedible; artificial
beauty, attractive food with plastic taste; blue and gray as the colors of
burnt and grilled; the beautiful and the esthetically agreeable ugly, like a
perfect composition on the theme of the repulsive. Well, I went for the
controversies, obviously!
I have though about two things you might like to bring next
time. No pressure, just in case you have an idea! You could share metaphoric expressions in
your (/our) mother tongue that express a taste with a color (like red hot).
Inversely, interesting foods used as color names are also welcome (e.g. aubergine,
salmon, burgundy).
On the ther hand, I am very curious to know which food from your cooking repertoire you would first present to a stranger and why. Whatever tells most about you or is important for some reason. Whether it is a stereotypical national food, a family specialty or your own creation, I am intrigued to hear!
On the ther hand, I am very curious to know which food from your cooking repertoire you would first present to a stranger and why. Whatever tells most about you or is important for some reason. Whether it is a stereotypical national food, a family specialty or your own creation, I am intrigued to hear!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése